Jó munkát!

2010. 04.16-18. Ez volt az a 3 nap ami igazán színt vitt a szolnoki cserkészek életébe! Péntek délután 3 különböző útvonalon indultunk el Nagykörűbe, hogy átéljük a cowboy-ok és indiánok csatáját és kibékülését. Legelőször a vizicserkészek indultak 3 fővel útnak a Tiszán. Mivel árral szembe kellett evezniül így szombaton délutánra érkeztek meg. Péntek este valahol a Tisza-parton éjszakáztak. Utánuk a kerékpáros szekció indult 18 fővel útnak. MAjdnem 2,5 óra alatt értek Nagykörűbe. Legkésőbb a Rákóczifalvi cserkészek indultak néhány szolnoki veztővel társulva busszal jöttek. Elfoglaltuk a szállást, utána játszottunk. Vacsorára azt ettük amit hoztuk. Az esti Tábrorgyertyánál szembesülhettünk azzal, hogy az indiánok és cowboyok nagy vitába keveredtek és háborút hirdettek, ráadásul kiderült, hogy egy kincset is meg kell találni. Reggel korán keltek fel az indiánok és cowboyok is. Reggeli tornával ráhangolódtak a napra. A reggeli elfogyasztása után elindultak, hogy átkeljenek a Tiszán. Révvel sikerült átjutni a  folyón.  Nem is sejtetták, hogy a túloldalon óriási mocsáron kell átkelni. Mindenki sikeresen dagonyázott, cipőt horgászott a sárban, fáramászott, egyensúlyozott. Nagyon vidáman álltak helyt a gyerekek a sárjáráson. A nagy dagonyázás után jöhetett a megérdemelt szárítkozás és ebéd a gát tetején. Eés után az indiánok és cowboyok sutyinkázással és sárdobálással vívták meg harcukat. Utána versenyt futottak a kincsért. Óriási sebességgel rohant mindenki vissza, hogy elérjük a révet, természetesen sikeres volt az akció. Este babgulyást és tejfölös tésztát vacsorázott mindenki. Elég hamar sikerült elkezdeni a táborgyertyát ahol kibékültek az indiánok és a cowboyok, ráadásul rengeteg játékot és nótát tanítottak egymásnak.

Másnap reggel a kenusok hamar elindultak, hogy idejébe megérkezzenek Szolnokra. A többiek 11körül indultak vissaz, miután jobb állapotba hagytuk ott a szállást, mint ahogy találtuk :-). Délután kettő körül értünk haza. Semmilyen probléma nem történt a portya során, viszont nagyon kifáradtunk, de szerintem igazi élményt nyújtuttunk magunknak.

Boros Gábor Szabolcs st.