Anggyon vártuk, hogy mehessünk, de nemgondpltuk, hogy ilyen jó élményben lesz részünk. Ez a túra, épp az ijenkorú cserkészeknek való, mint akikkel elmentem innen SZolnokról, de hozzáteszem, hogy mi voltunk a legfiatalabbak a társaságból. Amikor elindultunk gondoltuk, hogy milyen sokat fogunk fényképezni, de ez nem jött össze, ugyanis még azelőtt elrontottuk a fényképezőgépet, mielőtt felszálltunk volna a vonatra. ez kudarc élmény, de az ért majd lésőbb láthattok róla fotókat, mert nem csak mi voltunk ott. na térjünk csak vissza túrához: föészálltunk a vonatra, és egy egész kabint elfoglaltunk amit egésszen a Keleti Pu.-ig meg is őriztünk magunknak. Ott átszáltunk a metróra, és egésszen a Battyányi térigmentünk, ahol a találkozó volt megbeszélve. Mivel, hogy mi hamarabb értünk oda megspékeltük a túránkat, egy kis városnézéssel, ami nem volt valami túl izgalmas, de azért megmutattuk egy kávézó ablaka előtt a benn ülőknek, hogy milyen nagyon tudnak örülni a szolnoki cserkészek, a meleg teának. Visszatértünk a Battyányi térhez, ahol picit sem éreztem magunkat miztonságban, mert elég kétes egyedek mászkáltak arrafelé. pedig sok cserkész volt már akkor ott, csak nem tudtunk egymásról, de aztán összeismerkedtünk velük. kis várakozás után megérkezett a főszervező egy szál pulóverben, meg egy túrazsákkal. Ez nekünk furcsavolt, mert a nagykabátban fáztunk. elmondta az utitervet, es elindultunk a hévhez, amivel pomázig mentünk, onnan busszal fel pilisszentkeresztre, onnan kezdődőtt a túra. különböző játékokat játszottunk az út során, hogy összeismerkedhessen a bagázs. Pilis-Szentkeresztről fölbaktattunk Dobogó kőre, ahol általában derékig ért a hó. megnéztük a kilátót, ahonnan gyönyörű kilátás tárult a tájra, még Így este is, ugyanis a falu fények és a hó csodaszépen világított. A hó csillogását, a telihold tiszta fénye erősítette fel. itt csináltunk csoportképet. egykis pihi után megkezdődött a túra nagyobbik része, aminek keretében elbaktattunk Pilisszentlászlóra. Na ez az út izgalmas volt, mert jó sok lejtő volt fel és le egyaránt. Mivel sokan hoztak szánkót, így tombolt a szánkómánia, szerencsére nemtőrtént baleset, de úgyláttam mindenki élvezte. A felfelé úton naggyon monoton hangulat jellemezte a csaknem 60 főből álló társaságot.de azért megpróbáltunk barátkozni, ami elég nehézkesen ment, mert libasorban vonultunk. ezen a Szakaszon elég kevésszer volt alkalmunk megállni, szinte megsem álltunk, de jó volt ez így, mert, ha megállunk, akkor elálmosodunk, Szóval egyfajta erőltetett menetben értünk el Pilis-szentlászlóra, Ahol végre tudtunk 15 perc pihenőt tartani. itt ettünk egy kicsit, de aztán sietve mentünk tovább Visegrádra. Na ez a szakasz is kemény volt, mert eléggé nem volt kitaposva a hó, mondjuk úgy, hogy az elsők taposták a félméteres havat. Itt már kezdett fáradni a rársaság, de mivel, hogy kőkeménybő vagyunk, ezért még ezt is lezúztuk, de itt ténylegnem álltunk meg, mert el kellett érni a buszt, amit hoa nem értünk volna el, akkor várhattunk volna 2 órát. ez a szakasz hasonlóan az előzőkhöz naggyon, de naggyon hosszú volt. Sikeresen beértünk Visegrádra, aholnem kellett sokat várni a buszra, de hogy fölszállhassunk arra igen, nem is maradta hármunknak hely, de sebaj, mert aki nagyon aludni akart, az álva is megoldotta, mint ahhogyan mi is állva aludtunk ha bírtunk, maradjunk abban, hogy elég viccesen nézetki a társaság, hőleg anna a kívülálló munkába menő utasnak a szemszögéből, akinek foggalma nem volt arról, hogy mi éjszakai túrán voltunk.

Szombat reggel nyolcra vissza értünk Pestre az Árpádhídhoz, ahol átadták az igazolást, mi igazolta, hogy mi itt voltunk, és nem a kocsmában ültünk, és itt kaptuk meg a túra jelvénytis.

kis ceremónia után elköszöntünk és sipirc haza. A vonaton Attila aludt, Józyi meg én elbeszélgettünk SZolnokig, mert úgy gondoltuk, hogy inkább otthon alszunk egy jót. NAggyon nagy élmény volt ez nekünk, és legközelebb te is gyer, hogy ugyan ilyen élményben lehessen részed.

Jó munkát!